Az Életenergia- és az Életerő
tulajdonságai és jellegzetességei
Az Életenergia és az elektromágneses hullámok közötti hasonlatosságok és különbségek
Minden idők, szellemileg igen fejlett és befolyásos emberei, időtlen idők óta ismerték -és fel is használták- az Életenergiát, illetve az Életerőt.
Az idők folyamán, mint láttuk, komoly, elismert tudósok is említést tesznek erről az energiáról, melyet behatóan sikerült tanulmányozniuk.
Azok a tudósok, akik behatóbban tanulmányozták és foglalkoztak ezzel az energiával, csak nemrégiben fogalmazták meg néhány természetes törvényszerűségét.
Igen fontos tehát az Életenergia jellegzetességeinek ismerete.
Mesmerrel kezdődően, és természetesen Wilhelm Reich-al az élen, néhány meghatározó természeti alaptörvényt fogalmaztak meg, melyek leírják az Életenergiát és Életerőt, (Chi-t, vagy Orgone-t ahogy Reich nevezte), ill. az Életenergia tulajdonságait és jellegzetességeit.
(Az elméletek alapján, mint jól tudjuk, Wilhelm Reich egy -többrétegű- Orgone akkumulátort talált fel-, és épített meg).
A tudósok tanulmányozták és felfedezték az Életerő és az elektromágneses energia között fennálló hasonlatosságokat és rájöttek arra is, hogy a közös vonásokon túl milyen lényeges és számottevő különbségek léteznek az Életerő és az elektromágneses energia között:
Megállapították, hogy a két energia úgy viszonyul egymáshoz, mint egyetlen és ugyanazon alapelv két ellentétes pólusa, azaz, a két energia ugyanazon alapelvek ellentétes példái.
Ami közös bennük, az az, hogy mindkét energiaformának az ember csak kis hányadát képes érzékszerveivel felfogni és, hogy mindkét energia pulzál, lüktet.
Ezzel aztán meg is szűnnek a hasonlóságok.
A hasonlóságoknál sokkal lényegesebbnek és fontosabbnak bizonyúltak a köztük levő különbségek.
A fény elektromágneses spektrum (színskála) energiái minden esetben egyensúlyra törekszenek (a termodinamika 2.-ik fő tétele).
Tehát, ha egy magasabb potenciállal rendelkező energia (vagy test) kerül kapcsolatba egy nála alacsonyabb értékű potenciállal, egy bizonyos idő elteltével törvényszerűen kiegyenlítik egymást.
(Például, egy meleg- és egy hideg test érintkezésénél, hőcserének vagyunk tanúi, mindaddig míg a két test azonos hőmérsékletű nem lesz.)
Ezt a jelenséget ENTRÓPIÁ-nak nevezzük.
Az entrópia törvénye pedig -mint tudjuk- kijelenti, hogy két különböző energiaszinttel rendelkező rendszer kölcsönhatása esetén egy bizonyos idő elteltével, az energiaszintek kiegyenlítődnek (a fizikában zárt rendszerként kezelik).
Az Életerő és Életenergia esetében ezzel ellentétes folyamat megy végbe, ennek a fordítottja történik:
ebben az esetben ha egy magas potenciálú energia egy nála alacsonyabb potenciálúval lép érintkezésbe, az úgynevezett "NEGATIV ENTRÓPIA" -így neveztük mi el- következik be.
Vagyis az erősebb potenciál energiát von el a gyengébbtől, ezáltal tovább nővelve saját potenciálját és egyben erejét, addig amíg -szinte teljesen- nem telítődik.
Még szembetűnőbb a két energia hatótere közötti eltérés, azaz a TÉRNEK a különbsége, melyben a két energia megnyilvánul és működik, és még kihangsúlyozottabb a különbség ott, ahol a két energia egyidejűleg hat, hiszen mint tudjuk az elektromágneses energia veszít intenzitásából, ami ennek az energiafajtának a háromdimenziós térhez való kötöttségéből adódik.
Viszont az Életenergia könnyedén áthidalja a fizikai teret, az azonos strukturák, identikus strukturális kapcsolatok segítségével.
Az Egyetemes Életenergia-és Életerő
tulajdonságai, jellemzői, jellegzetességei és sajátosságai
Amint láttuk, az Egyetemes Életenergiát az évezredek során mindvégig ismerték és vizsgálták.
Minden kultúra más és más nevet adott az Életerőnek és az energia-mező jelenségének, és azt egy bizonyos nézőpontból vizsgálta.
Megfigyeléseikben azonban hasonlóakat írnak a különböző kulturák feljegyzései, amikor az Egyetemes Életerő és az Univerzális Életenergia-mező alapvető sajátosságait irják le.
Az idő múltával és a tudományos kutatási módszerek -valamint a technológia- fejlődésével a nyugati kultúra alaposabban kezdte vizsgálni és tanulmányozni az Egyetemes Életenergia-mezőt.
E kutatásokból arra következtethetünk, hogy az Egyetemes Életenergia-mező valószinüleg a nyugati tudomány által korábban meg nem határozott energiából, vagy esetleg finomabb szubsztanciájú anyagból (olyan finomságú anyagból, amit mi már valójában nem tartunk anyagnak) épül fel.
Ha az anyagot mint kondenzált energiát definiáljuk, akkor az Egyetemes Életenergia-mező a jelenleg anyaginak tartott világ és az energia világa között helyezkedik el. (!)
Az Egyetemes Életenergia, tehát háromnál több dimenzióban létezik.
E mező változása megelőzi az anyagi világban beálló bármely változást.(!!)
Amint láttuk, bizonyos tudósok az Egyetemes Életenergia-mező jelenségére mint bioplazmára hivatkoznak.
Dr. John White és Stanley Kripper az Egyetemes Életenergia több sajátosságát is felsorolja:
Az Életenergia mindenhol jelen van, áthatól minden téren, minden élő és élettelen testen, valamint minden testet összeköt egymással.
Áramlatokban tud haladni, melyeknek saját sebességük és irányuk van, lehetnek állóhullám formájuak, vagy pedig felvehetik egy meghatározatlan rezgő mező alakját is.
Sűrűsége a forrástól mért távolságával fordítottan arányos.
Követi a harmonikus indukció és a szimpatikus rezonancia tőrvényét is, (mely az a jelenség, amely akkor tapasztalható, ha megütünk egy hangvillát, és a mellette levő hangvilla azonos frekvencián kezd el rezegni és azonos hangot bocsát ki).
Az Életenergiát bizonyos mértani formák vonzzák, mások taszítják.
Ugyanígy; bizonyos anyogok vonzzák, mások taszítják.
Minél nagyobb egy térben az Életenergia sűrűsége, annál nagyobb az elektromagnetikus térerő, amelyet nano-Tesla egységekben -is-mérhetünk. Az Életenergiát műszeresen -direkt módon- kimutatni még nem lehetett ezelőtt egy jó pár évig, de -az úgynevezett- indirekt mérésekkel lehet igazolni.
Azt is bizonyították a tudósok, hogy minél sűrűbb az illető térben az Életenergia, annál erősebb a levegő ionizációja, ami szintén mérhető.
Wilhelm Reich is megfigyelte, hogy egy vákuumtöltő cső lényegesen alacsonyabb potenciálon vezeti az elektromos áramot, ha előbb Orgone-energiával töltötték hosszú ideig. Továbbá megállapitotta, hogy a radioaktiv izotóp nukleáris vesztesége nő, ha Orgone-akkumulátorba helyezik.
A Kozmikus Életenergia pulzáló, valamint szervezi az anyagot: formákat épít.
A vizuális megfigyelések azt tárták fel, hogy a mező geometriai pontok sorozatának - izolált, pulzáló fénypontok, spirálok, vonalak, szikrák és felhők - magasan szervezett szövedéke.
Alapvetően szinergikus, ami annyit jelent, hogy a különálló tényezők szimultán akciója nagyobb hatású, mint egyedi hatásaik összege.
Bizonyos esetekben az Életenergiát (Chi-t) mint mikrorészecskehullámot is detektálták.
A részecskék kb. 60 mikron átmérőjűek voltak, és 20-25 cm/sec sebességgel mozogtak.
Az élő organizmusok is energiarezgéseket bocsátanak ki, melyek frekvenciája 300-2000 nanométer között változik. (A sikeres bioenergia átvitelre képes személyek biomezeje sokkal szélesebb és erősebb).
A fentebb felsorolt mérések az Életenenergiát részecskeméretünek is mutatják, folyadékszerú mozgásúnak, mint a levegőt, vagy vizáramot.
Ezek a részecskék nagyon aprók, bizonyos kutatók szerint szubatomikusak.
Tőltött állapotban az apró részecskék felhőként együtt mozognak, és a fizikusok általában plazmának hívják őket.
A plazma bizonyos fizikai tőrvényeket követ, ami a fizikusokat arra készteti, hogy az energia és az anyag köztes állapota megnyilvánulásának tartsák.
Az Életerőt laboratoriumokban mért sajátosságai között sok olyat találunk, melyek az anyag egy 5. halmazállapotát sejtetik.
Az Életerő könnyedén áthidalja a fizikai teret az azonos strukturák, identikus "strukturális kapcsolatok" segítségével.
Az Egyetemes Életenergia, tehát háromnál több dimenzióban létezik.
Az Életenergia mindenhol jelen van, áthatól minden téren, minden élő és élettelen testen valamint minden testet összeköt egymással. E mező változása megelőzi az anyagi világban beálló bármely változást.
Az Életenergiára érvényes a NEGATIV ENTRÓPIA törvénye -és elve-.
Az Univerzális Életerő-mező -mivel az Entrópia ellentéte- folyton több energiát termel, energiája egyre nő.
Az Egyetemes Életenergia-mező tehát az Entrópia ellentéte (az Entrópia az, amit a fizikusok a lassú gyengülés leírására használnak és a fizikai valóságban a rend és a forma felbomlását jelenti) és a termodinamika második fő tételének is ellentmond, ami azt állítja, hogy -egy zárt rendszerben- az entropia mindig növekszik, azaz az Univerzumban a rendezetlenség egyre nő, és nem tudunk több energiát nyerni bármiből, mint amennyit befektettünk.
Úgy látszik -és bizonyítottan úgy is tűnik-, hogy az Univerzális Életenergia-mező folyton több energiát termel, energiája egyre nő, egyre többet termel önmagából, és egyre több lesz belőle.
Egy szép hasonlattal élve, olyan ez, mint egy bőségszarú, amelyből akármennyit veszünk is ki, mindig teli marad.
Ezek a gondolatok, ezek az elvek nagyon magukkal ragadóak és reményteljes jövőt vetítenek elénk.
Sokan, nagyon sokan, akik komolyan foglalkoztak- és tanulmányozták az Egyetemes Életenergia-mezőt, azon -akkoriban, utópisztikus- reményüket fejezték ki, hogy talán egy szép napon az emberiség képes lesz olyan készüléket tervezni és megépíteni, amely be tud majd hatólni az Egyetemes Életenergia-mezőbe, és kinyeri belőle számunkra a szükséges energiát, anélkül, hogy működése bármi veszélyt jelentene számunkra.
Nos, ez a nap immár több mint egy évtizede, hogy már eljött, ugyanis 1992-ben, több mint három évtizedes -az Egyetemes Életerővel való foglalkozás-, kutatás és kisérletezés után-, Karl Hans Welz, feltalálja és megépiti a világon az első Életerő Generátort, mely folyamatosan elő tudja állítani számunkra a szükséges Életenergiát, amit aztán bármire felhasználhatunk, többek között önmagunk- és mások érdekében, megsegítésében és előnyére is.
EPG 1100
Az első Életenergia Készülékek egyike
Két évre rá, 1994-ben felfedez egy új, az eddig feltalált leghatékonyabb anyagot az Életenergia akkumulációban: az Orgonite™-ot.
(2003-ban egy újabb -még kitűnőbb- anyag követte: a SuperOrgonit/SuperOrgonite™.
Az Életenenergia Generátorok felfedezése/feltalálása és az Életnergia Készülékek kifejlesztése, kétségtelenül az egyik legfontosabb technológiai lépés a XX. század utolsó évtizedében az önfejlesztés, önsegély és önprogramozás, személyiségfejlesztés, illetve az önkontroll, az agy-, és -távolsági- elmekontroll, illetve a magasabb szintű tudatállapotok előidézésére szolgáló Elmegépezetek, Észgépek, Agytrénerek és Észkerékberendezések, valamint az Életenergia által táplált, meghajtott és működtetett Radionika és Radionika készülékek területén.
Az Életenergia / Életerő polaritásai
Az Életenergia polarizált, két pólusú; vagy pozitiv, vagy negativ, de néha -igaz, rövid időtartamra- manifesztálódhat egyszerre mindkét polarítással is, úgy is mintha dupla polaritású lenne.
(»»» További információk...)
Pozitiv (meleg) - Növények gyökerei |
Negativ (hideg, hűvös) - Növények levelei |
A jobb érthetőség kedvéért, ismételjük át újra...
Az Életerőnek -tehát- két fontosabb tulajdonsága van:
- Két különböző potenciálú, erősségű Életerő-mező esetén az erősebb energiát von el a gyengébbtől (míg -teljesen- fel nem tőltődik, úgymond "szaturálódik"), ezáltal is erősítve önmagát.
Ez a negatív (fordított) entrópia.
- Az Életenergia-transzfer (-át-sugárzás) független a fizikusok által ismert háromdimenziós tértől.
A transzfer erejét inkább a struktúra hasonlósága- vagy azonossága szabja meg, mintsem a távolság (lásd még "az Életenergia és strukturális kapcsolatok" oldalt).
Megjegyzendő, hogy ez a tulajdonság teszi lehetővé a direkt transzfert bármilyen távolságra, akár a legtávolabbi helyekre is, -szinte- energia veszteség nélkül.
Ha azonos, identikus struktúráink vannak, akkor közvetlen kapcsolatunk van az Életerő- és Életenergia (át)folyásával, sugárzásával, az azonos struktúrák közti -fizikai- távolságtól teljesen függetlenül!
Magasabbrendű Energiák esetén kulcsfontosságúak az ekvivalens struktúrák, melyek magyarázatot adnak a radionika készülékek és a strukturális kapcsolatok működésére -is- .
Az ekvivalens strukturák tehát -az átsugárzás szempontjából is- lényegbevágóan fontosak, ugyanis ők jelentik a kulcsot a Magasabbrendű Energiák (illetve TREND- vagyis irányenergiák) eléréséhez és nekik köszönhető az, hogy a radionika készülékek műkődnek, ill. más (egyes kozmikus méretű) strukturális kapcsolatok (ill. szerkezeti kapcsok) -is- létesűlnek.
Nyilvánvaló tehát, hogy az Életenergiával- és az Életerővel való foglalatosság megköveteli az idő és tér fogalmának át-, és újraértékelését.
Az új idő- és tér modell lényegesen eltér a fizikából ismert idő-tér fogalomtól, de ugyanakkor kölcsönhatásban is van vele.
Ez egy Hiper-Tér ahol az azonos tárgyak közvetlen kapcsolatban állnak.
Az Életenergia működésének természetes törvényszerűsége igen egyszerű.
E törvény értelmében: "a távolság strukturális különbség(ek) eredménye"™.
(Karl Hans Welz)
Az Életerő polarizált energia.
A fizikusok által elfogadott energiáknak két fontos tulajdonságuk van:
hatásuk fordítottan arányos a hatótávolsággal és az entrópia törvénye érvényes rájuk.
Vegyük például az elektromágneses energiát:
minél távolabb állunk egy -világító- villanykörtétől, annál halványabban érzékelhető az általa kibocsátott fény.
Az Életerő, a fény- és más elektromágneses hullámoktól eltérően "utazik" a három dimenziós térben.
"Átugorja" az elektromágneses hullámok által használt és meghatározott teret a strukturális kapcsolatok segítsége által.
