Diozófiai
ELMÉLKEDÉSEK
A felfordulás javarésze azért keletkezik a világban, mert az emberek nem becsülik meg eléggé saját magukat. Mivel sohasem alakítottak ki együttérzést vagy gyengédséget önmaguk iránt, nem tudtak belső békét és harmóniát teremteni, s emiatt másokra is ezt a zavaros és békétlen képet vetítik ki.
Ahelyett, hogy nagyra értékelnénk az életet, gyakran magától értetődőnek vesszük a létezésünket – vagy lehangolónak, terhesnek találjuk az életet.
Életünket természetesen komolyan kell vennünk, ám ez nem azt jelenti, hogy a katasztrófa szélére kellene sodornunk magunkat panaszkodásunkkal, vagy azzal, hogy neheztelünk az egész világra.
Személyes felelősséget kell vállalnunk életünk minőségének megjavításáért.
Amikor nem büntetjük és kárhoztatjuk önmagunkat, amikor megnyugszunk és méltányolni tudjuk testeinket és tudatunkat – akkor kezdjük felvenni a kapcsolatot a bennünk levő alapvető jósággal.
Ezért tehát, legyünk hajlandóak megnyílni önmagunk elött. Ha gyengédséggel viszonyulunk önmagunkhoz, észrevesszük a gyengéinket, de képességeinket is. Nem érezzük többé azt, hogy nem szabad tudomást vennünk bajainkról, vagy azt, hogy el kell túloznunk önmagunk elött a képességeinket.
Nagyon nagy szükségünk van erre az önmagunk iránt táplált gyengédségre és megbecsülésre, mert csak ebből kiindulva tudunk segíteni önmagunkon és másokon.
(3) Tekintsük e világot energiának, és érezzünk felelőséget a sajátunkért.
Vegyük tudomásul, hogy mindarra amire, vagy akire gondolunk, vagy ahogy irányukban érzünk, mondunk, vagy cselekszünk, mindenre, amit, vagy akit megérintünk, vagy mellett elhaladunk, -még ha egy futó pillanatra is-, hatást gyakorolunk, úgy pozitív, mint negatív irányban, és megváltoztatjuk addigi magatartását.
Befolyással bírunk az állatokra, növényekre, a vízre(!), a levegőre, az épületekre, a lakásokra, továbbá –főleg- az emberekre is. Mindegyikünk energiaszintje emelkedik vagy süllyed, attól függően, melyikünknél van kevesebb vagy több, így tükrözve a rájuk vagy ránk ható energia mennyiséget, úgy minőségileg, mint mennyiségileg egyaránt.
Egy láthatatlan, de érzékelhető kölcsönhatás alakul ki. Hatunk egymásra.
Ha történetesen dühösek, mérgesek, aggodalmaskodok, félénkek, indulatosak, stb., vagyunk, ez hatással van mindazokra, akikkel- vagy amivel kapcsolatban lépünk. Hatással van még a szobanövényekre is, melyek hervadni kezdenek. Ha rettegünk valamitől, úgy a körülöttünk lévő házi állatok, a maguk éteri anyagukon keresztül magukba szívják a félelmet, és megbetegszenek.
Ha aljasok, bosszúállók, gyűlölködök vagyunk, az energia abban a helyiségben, melyben tartózkodunk ingadozni kezd és zűrzavarossá válik, vagy metafizikai értelemben az összeomlás szélére kerül... Aki csak a közelben van, energiát veszít és legyengül.Negatív kisugárzásunk örvénye –energetikailag- mindent magába szippant ami-, vagy aki a közelünkben van.
Az érzékeléssel együtt jár a felelőség is.
Meg kell értenünk azt, ha örökkévalók vagyunk, akkor ott vagyunk mindenütt, ott lehetünk bárhol, benne létezünk minden dologban és hatást gyakorolunk mindenre és mindenkire úgy pozitívan, mint negatívan egyaránt.
Ami a mindennapi életet illeti, jusson eszünkbe, hogy az élet, a világ valósága csupán illúzió, amit az atomok rezgésének sebessége teremt. Ha csak egy kicsit lelassulnának, keresztül tudnánk menni a falon.
A testen kívüli élmény során a tudatunk olyan éteri testben van, mely mindössze négy grammot nyom. Így képessé lennénk arra, hogy egyszerűen átmenjünk a falon.
Mi is csak érzés és gondolat vagyunk. Csupán csak szokásból tekintjük magunkat szilárdnak, s mint ilyen a fizikai lét szilárd részecskéjű állapotából átalakulunk az éteribb állapotban lévő lénnyé.
Emberi lények lévén, megvan bennünk az az alap, amelyből kiindulhatunk, ha magasabb szintre akarjuk emelni életünket és teljesen boldogok akarunk lenni.
Ez a kiindulási alap mindig elérhető. Vannak testeink, van tudatunk, s ezek igen becsesek a számunkra. Mivel vannak testeink, s van tudatunk, képesek vagyunk felfogni ezt a világot.
A létezés csodálatos és értékes.
Nem tudjuk mennyi ideig fogunk még élni, ezért, amig miénk az élet, miért ne használnánk fel? És még mielött felhasználnánk, miért ne becsülnénk meg?
- ! -
~ * ~
Megrendelhető "Diozófiai értekezések és tanulmányok"
Diozófiai elmélkedések a Létről, az Életről, Isten és ember viszonyáról
