Franz Anton Mesmer
-mágneses fluidum-
Franz Anton Mesmer, (1734- 1815) a stuttgardi fizikus, Bécsben volt orvostanhallgató, ugyanabban a városban, ahol kb. egy évszázaddal később Wilhelm Reich, Freud tanítványa és munkatársa végzett átfogó kisérleteket az Életenergiával és az Életerővel.
Mesmer végül Párizsban köt ki, itt folytatva a tanulmányait, itt kísérletezik az Életerővel és folytat különböző kísérleteket ezzel az erővel/energiával, melyet ő "mágneses fluidum"-nak hívott, illetve "állati -animális- magnetizmusként" határozott meg.
Megj:
Az "animális magnetizmus" nem a legmegfelelőbb fordítása Mesmer, az Életerőnek adott megnevezésének, mert több okból is félreértelmezhető:
- Mesmer azért adta és választotta a "magnétism animal" nevet, mert eltérően akarta kezelni az általa felfedezett magnetikus erőt, és tisztán elkülöníteni akarta azoktol az erőktől és energiáktól amelyek abban az időben mint ásványi-, kozmikus-, és planetáris magnetizmusra hivatkoztak.
- Mesmer úgy gondolta és úgy tapasztalta, hogy ez a különleges erő/energia csak élőlények (főleg emberek és állatok) testében létezik.
- Mesmer az "animal" szót, a szó gyökeréért/értelméért választotta (a latin animus=légzés), hogy különösen kihangsúlyozza ennek az erőnek/energiának a kvalitását- és minőségét, miszerint az összes légző élőlény tulajdonsága is (állat- és emberé egyaránt).
Megfigyeléseiről az 1779-ben megjelenő "Disszertációjában" számolt be.
Franz Anton Mesmer:
Disszertáció az Animális Magnetizmus felfedezéséről
(1779)
Az animális magnetizmus egy univerzális, mindent átható fluidum, mely a természetben egy egységes teret képez, és közvetít minden áramlást legyen az akár a csillagok és a Föld közötti, akár élőlények közötti áramlás.
Ez a legszubtilisebb/finomabb fluidum az egész természetben, mely képes áramlását fokozni vagy csökkenteni és mindenféle mozgás megjelenik benne, illetve szétterjed általa.
Az emberi testnek pólusai vannak és más egyéb tulajdonságaiban is hasonlít a mágneshez.
Az animális magnetizmus mozgása és értéke (információ-tartalma) révén képes kapcsolatba lépni az egyik test a másikkal, legyen az akár élő akár élettelen.
Segítségével óriási távolságokból lehet hatni bármire úgy, hogy közben nincs szükség semmilyen más közvetítőre. Tükrökkel vissza lehet verni és fel lehet erősíteni, hang segítségével kommunikálhatunk vele és felerősíthetjük, tárolhatjuk, összesűríthetjük és szállíthatjuk.
* * *
Az "animális magnetizmus fluiduma" nagy valószínuséggel megegyezik Baron Charles von Reichenbach "Od"-jával, Wilhelm Reich "Orgone"-jával, Paracelsus "Illiaszter"-ével" és "Muniá"-jával, Eeman "X-erő"-jével, Harold Saxton Burr "L-mező"-jével, Alice Bailey "Kozmikus Tűz"-ével, a teozófusok "Fohat"-jával, az alkimisták "Prima Matériá"-jával, az orosz parapsychológusok "bioplazmá"-jával, stb.
(Név-ismertető oldalunkon több mint 100 elnevezését gyűjtöttük össze az Életenergiának és az Életerőnek).
Így, a Mesmer által leírt szabályok univerzálisak és minden ezotérikus gondolatmenetben felhasználhatók, mint munkahipotézis.
Ugyancsak ő az, aki megalapította a későbbiek során hipnózissá váló mesmerizmust.
Pár szó a hipnózisról:
A -gyógyító- hipnózis iskolateremtőjének Franz Anton Mesmert tekintjük.
A Francia Akadémia ugyan tudománytalannak ítélte tanait ("animális magnetizmus", idegi fluidumok létezése), de ez nem állíthatta meg a fejlődés útját.
Követője és egyben bírálója Puységur márki, aki már a mesterséges szomnambulizmus (alvajárás) híve.
A fájdalomcsökkentő hatás felismerése Faria abbé nevéhez fűződik, majd J. Braid (1795–1860) megalkotja a hipnózis kifejezést.
Franciaországban a 19. század második felében fénykorát éli a hipnózis. J. M. Charcot (1825– 1893) neurológusként a központi idegrendszer kóros működését tanulmányozta, és hipnózist alkalmazva a hisztéria gyógyításában ért el eredményeket.
1889-ben Charcot megszervezi az elso hipnózis világkongresszust.
Freud munkássága elején szintén érdeklődést mutat e módszer iránt.
A hipnózis – a legszélesebb körben elfogadott nézet szerint – egyfajta módosult tudatállapot.
Csaknem mindenki hipnotizálható, ám az élmények attól függően különböznek, hogy milyen a hipnózis mélysége, vagy a hipnotizált ezt az állapotot mozgásosan, illetve képzelete révén éli-e át?
Ha valakit hipnózisban elveivel ellentétes tettekre akarnának kényszeríteni, akkor a "mesterséges állapotból" legtöbbször kilép.
Kétségtelen, a módszerrel ártani lehet – ha azt hozzá nem értő alkalmazza.
A laikusok alkalmazta- és a színpadi hipnózis, súlyos ártalmakat okozhat, hiszen tartós lelki sérülést előidézve megalázhatják a bemutatásra vállalkozókat.
Csakhogy a megfelelően képzett szakember – a hipnotizőrségre felkészített orvosok, pszichológusok, szakemberek– kezében a módszer nemcsak abszolút veszélytelen, hanem gyógyításra is alkalmas lehet.
Míg a hagyományos felfogás a hipnózist – a görög "hypnos", vagyis alvás szóból származik – alvásszerű állapotnak tekintette, addig ma már tudják, az alvásszerűség a módszernek nem szükséges velejárója.
Élettani háttere az éber állapothoz áll közelebb; s aktiváló eljárással is létrehozható.
Többek között az aktív-éber indukciós eljárás bizonyítja: a szobakerékpár hajtása közben adott aktiváló szuggesztiók – a sámánisztikus szertartások és a rock-koncertek eksztatikus állapotához hasonlóan – hatására is hipnózisba kerülhet az ember.
Ez az állapot számos gyakorlati hasznosítást kínál: nőhet a különféle fizikai teljesítmény, depressziós, illetve evés-zavaros betegek stb. kezelhetők vele.
Több, mint 4 ezer éve gyógyítanak ezzel az eljárással. Kezdetben – meg még nagyon sokáig – elsősorban a hipnotizőr fölényét hangsúlyozó, utasításokon és parancsokon alapuló technikát alkalmazták, ám az utóbbi évtizedekben a megengedő, sőt az indirekt módszereket is felhasználják.
Az eljárások mindinkább a hipnotizált személyiségéhez, speciális igényeihez és egyéni problémáihoz alkalmazkodnak.
Kölcsey Ferenc például a múlt század elején már írt a "magnetizmusról", a hipnózis elődjéről.
A később "hipnotizmusnak", majd hipnózisnak nevezett eljárást a XIX. század elejétől – terápiás céllal – széles körben alkalmazták hazánkban.
A XX. század elején a hipnózis egyik legjelentősebb megalkotója, Ferenczi Sándor szintén magyar volt. A század közepén tevékenykedő Völgyesi Ferenc nevét a gyógyításban alkalmazott, illetve állatokon végrehajtott hipnózisai tették a honi, valamint a nemzetközi szakirodalomban ismertté.
Az '50-es évektől a hipnózist "misztikusnak" bélyegezték, s mint ilyet – a pszichoterápia más módszereihez hasonlóan politikai okokból üldözték.
Húsz esztendővel később – a tudományos kutatás keretei között, majd a terápiás gyakorlatban is – lehetett csak ismét a módszerrel foglalkozni.
Orvosoknak, pszichológusoknak az első szemináriumokat, tanfolyamokat szintén ekkor kezdték szervezni.
Magyarországon a hipnózist ma már széles körben elismerik: terápiás eljárás és tudományos vizsgálódások fontos tárgyának tekintik.
Visszatérve Mesmerhez, közőlte, hogy az élő és élettelen testek feltölthetők ezzel a fluidummal, és hogy az anyagi testek képesek távolról hatást gyakorolni egymásra (!).
Ez valamilyen, az elektromágneses mezőhöz hasonló mező létezésének lehetőségét suggalta.
Mesmer egyben az Életerő-akkumulátor feltalálója is, mellyel az akkortájt csodálatos és megmagyarázhatatlan gyógyításokat is végezte.
Mesmer és az első Életenergia- és Életerő akkumulátor
